2019 Rally Kupa egyik állomása Békéscsaba volt, ami pont egybeesett a Csepel-Máv táborral, tehát szép népes csapat jött össze a reptéren, ezért úgy gondoltam, kellő idő és hely teremtődött arra, hogy promótáljam a Janus-os elképzelésünket és persze magát a gépet, plusz a lehetőségeket vele. Az meg már egy mellékzönge, hogy régi vágyam volt egy Magyarországot bejáró kör-repülés. Ebből lett most egy kis békéscsabai kiruccanás, amihez minden szükséges felszerelést a hátsó ülésre kellett bezsúfolnom, hogy lerepülve a következő versenyt ott tudjam tölteni.
A lerepülés nem volt túl izgalmas, elvégre 100km nem nagy táv ennek a gépnek, így elkezdtem reklámozni a gépet már az esti tábortűznél. Mindenkinek tetszett az távrepülő oktatásunk ötlete és láttak benne fantáziát, de egy ilyen táborba olyanok jönnek, akiknek le van már fixálva a repülése. Reggel aztán szembe jött velem a LEGENDA és megoldódott ez a problémám is :)
Aki kisgépes repüléssel foglalkozik, az akaratlanul is szembetalálkozik vele, hiszen ha van valamilyen rendezvény, akkor Ő ott van és fényképez, a képei minőségiek, látszik rajtuk, hogy nem azok a telefonnal csuklóból ellőt selfik. Szerényen sétálgatott most is a starton és kérdezte, hogy lefényképezheti-e a gépeket, amihez persze be is mutatkozott:
Kolos Feri
"úúúúúú, nagyon jók a képeid mindig szoktuk nézegetni őket", "igen a képeimet sokan ismerik", mondta egy kis szomorúsággal a hangjában, amit lehet csak én hallottam bele, hisz őt magát, mivel a lencse másik oldalán van sosem láthatjuk. És itt elindult bennem a szokásos tegyünk valamit jót ma is hangulatom, miután láttam kifényképezgette magát, megkörnyékeztem, hogy van-e valamilyen repülős előélete, hátsó szándékaimban a versenynapra való elvitel ötlött fel. De mivel hőskori emlékek voltak csak, így nem bírta volna ki a versenykörülményeket, én meg kellemetlenséget nem akartam neki okozni, úgyhogy fordítottam egyet a dolgot. Ha nem versenyre viszem el, akkor mivel úgyis elvállaltam a szonda szerepét, akkor vigyük el arra. Váltottunk a témán és vajon menni fog-e neki a teljes motorkezelés, mert akkor én maradhatok a jól megszokott hátsó ülésemben?
Láttam a szemében a csillogást, és földön eljátszottuk a nem túl bonyolult folyamatot, minden ment flottul. Lassan jelezett a versenyigazgató is, hogy ideje lenne indulni. Úgyhogy én is rendes voltam vele és a kezébe nyomtam a colibrimet, hogy reggel megpróbáltam feltölteni rá a pontokat de törölt mindent, mint kiderült, túl lett etetve, és a plusz két fordulópontot nem bírta már a gyomra, így kilökte az egészet. Mondtam egy óra múlva jövök, addig ráér játszani vele.
Beültünk és gond nélkül felszálltunk, Feri szépen becsukta a motort, én meg fogtam egy termiket. Kiemelkedtünk 1000 méterig majd elkezdtem felvenni a fényképész helyzeteket. Szépen balra döntve a gép, megcsúsztatva, hogy csak sípolt a kis ablakon betóduló levegő, de neki csak ki kellett lógatnia a objektívet és kattintgatni a képeket.
Aztán amikor már a többedik termiket sikerült megfogni, megkezdődött a versenyzők felvontatása, visszasüllyedtünk a leoldási magasságig és beálltunk a vontatványok mellé. Leoldás után pedig együtt tekertünk velük, amíg meg nem érkezett a következő csapat. Felgyorsítottuk a gépet 160-200 fölé, hogy gyorsan eldobjuk a magasságot és a lehető legjobb pozícióba legyünk az oldáskor. Sikerült egyszer olyan jól helyezkednünk, hogy 650-en keresztbe éppen áthúzták alattunk a gépet, amikor bal bedöntésben, pont ideális helyen voltunk. Persze a technika ördöge itt is közbeszólt, mert az objektív nem szerette a 200 km/órás menetszelet ezért a autófókusza felmondta a szolgálatot :(
Ha a képek nem is sikerültek, nekem attól még nagyon tetszett a feladat és hogy sikerült ilyen jól megcsinálni, meg Feri hangjában is benne volt, amikor beszélgettünk, hogy ő is most egy teljesen új nézőpontból csinálhatja ugyanazt. Sajnálta, hogy nem hozta a nagyobb objektívjét, de megnyugtattam, hogy az nem fért volna ki az ablakon, úgyhogy nem veszítettünk emiatt semmit. Leszállás után láttam a mosolyt az arcán, ami kicsit megnyugtatott, hogy akkor most mi is tudtunk neki valami olyat nyújtani, mint amit mi kapunk tőle, amikor nézegetjük a képeit.
Nem egyszerű egyébként ez a fényképezés sem, hiszen elég szigorú feltételeknek kell megfelelnie minden képnek, amit manuálisan ellenőriznek, így van hogy 10 nap is eltelik mire megjelennek a képek az adatbázisban. Ráadásul állandó a verseny a fényképészek között, hiszen mindig a legfrissebb képeket dobják fel az oldalak, így hiába van egy tökéletesen beállított kép, ha van nála frissebb, az jelenik meg.
Nézegessétek Ti is Feri képeit
https://www.jetphotos.com/photographer/27382
És köszönöm neki, hogy ezen a napon én adhattam neki az állványt, még ha nem is a legstabilabbat :)
