2019-06-30 Molnár Gyuri Bácsi

Mindig kellemes érzés az, ha sikerül megcsinálni valamit, amit régóta tervezünk.
Gyuri bácsi rengeteget repült nálunk, sokan szeretnének ilyen öregkort, gondtalanul, biztos nyugdíjjal éldegélni, amihez éppen kedved van azt csinálod, oda menni, ott repcsizni kicsit ahol gondolod, majd vonulni tovább (kis lakóautó+szállítókocsi). 2013-ban sajnos egy szerencsétlen csőrlésből elakadt a szárnyvég és nagyon összetörte a gépét és magát. Az öreg ezek után is eljárt hozzánk, csak nem volt 2 üléses gépünk, amivel el tudtuk volna vinni repülni. Most végre lett és eljött ez a nap is! Imádom hallgatni a régi történeteket, ahol a történelem megelevenedik előttünk.
Egyik kedvencem volt, amikor az öreg valami reptéren kint volt és a DG-100 ba készülődött be, mert éppen ki lehetett próbálni és odajött hozzá valami kis tejfölös szájú egyetemista, hogy meséljen neki a gépről, szegény öreg nem tudta hogyan küldje már el, csak van neki már több száz órája menni fog ez, amikor bemutatkozott a kis srác: Wilhelm Dirks, a tervezője a gépnek :) Szegény Gyuri bá köpni nyelni nem tudott.
Gyuri bá azóta (2013) nem sokat repült, néha beleült kicsit pár gépbe, de tavaly például 2*10 percet repült. Felemelkedtünk és átadtam Gyuri bá-nak a botot. szépen megfogta a termiket, amíg én becsuktam a motort, aztán eljött az a pillanat, amit nem néztem volna ki egy ilyen öregből, úgy bevágta 60 fokos bedöntésbe a gépet, hogy csak torzult az arcom. 1982-ben repülte meg a típust egyébként, amikor a lányát el szerette volna vinni repülni Németországban, 15 perc oktatós ellenőrző után, mondták, hogy leszállhat és mehet, jól megy ez. Tehát van vele múltja, de itt szó szerint leesett az állam (volt terhelés) 130al tekerte a termiket, néha csak azért néztem ki a szárnyvégre, hogy biztos legyek benne nem fordultunk-e még át a géppel. Szűkek voltak a termikek szó se róla, és mi végig benne voltunk. aztán amikor fent voltunk 1300on, mert ott kifújt, lökte előre az ívelőt és 160 al száguldottunk a város túlfelére, én azt hittem én vagyok vagány, meg az öregek már csak lötyögnek, szóval értitek... na a mi Gyuri bá-nk nem ilyen fából volt faragva! 82 éves, de fittség és dinamizmus tekintetében felveszi velünk a versenyt. Esténként lenyomott 2 kört a reptéren majdnem kocogós tempóban, csak hogy formában maradjon. Tele van életkedvvel és energiával. Ennyi idősen ilyen szeretnék lenni! 
Örülök, hogy adhattam neki egy szép napot, mert repültünk 2 órát. Mondta, hogy augusztusban visszajön és ha lehet, akkor is repüljünk már egyet, lehet akkor ne kékben, hanem menjünk el valahova távra is. Imádom!

Vegyünk példát róla...