2019-07-21 Borsós Ádám

Ádám régóta egyengeti versenypilóta pályámat. Nehéz visszaemlékeznem olyan versenyre, amikor nem Ő volt a kisegítőm. Én mindig nagyon elégedett voltam vele, általában mikor leszálltam terepre, hívtam hogy hol vagyok, megnéztem a navigációval hány perc a reptér közúton és 10 perccel hamarabb elindultam a terep széléhez, mert tudtam, hogy fixen ott lesz időre :) És ezt a mentalitást hozta, nyáron a szegedi 40+ fokban és a nyitrai havazós, sátrazós versenyeken. Utoljára 5 éve repültünk nagyvassal egy "szokásos" Tokaj-Tisza Tó nézelődést, amikor is nem engedte, hogy a felhőt érintési közelségbe megközelítsük, pedig az az igazi, amikor az ember már érzi az illatát. Most családostul jött le nyaralni Szoboszlóra és a legjobb időjárást az előrejelzés vasárnapra adta, hát reggel nem tűnt annak, hiszen zárt felhőzet fogadott minket. El is indultam mentő megoldást keresni, mert látszott, hogy ebből nem lesz önfeledt nap. Ádám nem hazudtolta meg sok évnyi egymásra utaltságunkat, utánam szólt, hogy itt most nem a repülés hanem az együtt repülés a lényeg. Irányt váltottam és mentem az összeszerelő készletért...
Gyorsan összedobtuk a gépet és kihúztuk a gépet a túloldalra, ahol a nagyvas már egy szülinapost kezdett ünnepelni,de 300 méteres magasságban beleoldott a vontatásba és nem tudott fent maradni. Beforgattuk a gépet és Sacival (Ádám párja) felszálltunk, 2-3 métereket fogtunk és egy szép 30-40 perc repüléssel bebarangoltuk a környéket, volt pár nagyobb bedöntés és hullámvasút, ahogy kell ;)  Sarolta (Saci anyukája) volt a következő, aki gondolom csak az udvariasság miatt kicsit ecsetelte, hogy fél, de 45 perc után még semmi jelet nem adta, hogy le kéne szállnunk, és persze akkor kezdett el mindenhol emelni, amikor eldöntöttük, hogy ideje befejeznünk.
Ádámot a végére hagytam, mert tudtam az övé hosszabb lesz. A reptér környékén már behalt az idő, így egy távolabbi felhőt vettünk irányba, ami alatt először egy gyenge 1 méter, mar a felhő másik részén 2 méterben, szépen feljutottunk 2000 méter fölé. Már előre szóltam, hogy elkerüljük a félreértéseket, hogy akkor számít csak befelhőzésnek az állapotunk, amikor én mondom. Közben elkértem a telefonját, hogy csináljak pár képet. Közben ahogy megérintettem a képernyőt, elállítódott a zoom, próbáltam visszaállítani de vagy 0,6 vagy 2.0-ra sikerült mindig és nem akart néha reagálni, na szóval jól belemerültem a telefonba, amikor elölről egy félénk hang megszólalt: "Még biztos nem felhőztünk be?", kinéztem és csak a szürkeséget láttam mindenfelé. "De"! De a féklappal gyorsan kiestünk az alján.

Ezután szépen haladtunk az északi irányban míg el nem értük Nyíregyháza magasságát, innen szépen hazacsorogtunk, még nézegettük a várost, majd mire leszálltunk a többiek is befejezték a földi körbenézést.

Szép nap volt, jó csapattal :)