2019-06-22 Kiss Adrienn

Adrival már jó előre megállapodtunk, hogy valami távkezdeményt repülünk együtt, de sikerült a leggyengébb időt lefixálnunk. Előző nap még viccelődtem is vele, hogy kijövünk, ha sikerül, jót repülnünk, királyok leszünk, ha nem, akkor ráfogjuk az időjárásra. :).
Útfelbontások miatt Adri kicsit késett, aminek annyira nem örültem, mert így kicsit borult a program, de legalább kipróbálhattam a legfélelmetesebb dolgot, amit más klubokban, vagy Janus tulajdonosok lehet nem is gondolnak, összerakni ketten egy _lánnyal_ a repülőt. Nem tudom sikerült-e tartani a 30 perces szintidőt, mert arra figyeltem inkább, hogy a nehéz részeket én vigyem, aztán kezdődött a fejtágítás. Rengeteg új kapcsoló és eljárás és mivel motorkezelés csak elöl van, így amit most nem mondok el az bizony repülés közben se lesz használva... Tehát végigvettünk alaposan mindent, aztán eljátszottuk földön a folyamatot még egyszer. Mikor már úgy gondoltuk, mindenre kitértünk, Juhos Pista kérte a vontatógépet és felszállt, kicsit lehervadt a számról a mosoly, hisz nem mi voltunk az elsők, de mint kiderült neki is lehervadt, mert 550 méteren volt a felhőalap, ráadásul nem is volt határozott, így vissza is esett a reptérre. A felszállásunk egész jól sikerült a szárnyvég kicsit leért, de gyorsan felkaptuk, az első forduló után már Adri kereste a  termikeket, amiből lett is egy gyengus a hosszú falon, egészen 650 méterig. Motorcsukás példásan sikerült, a légcsavart egyből sikerült jó pozícióba állítania, majd megkezdődött a "várakozás", ugyanis az időjárás 1600-1800 as alapot mondott, igen ám csak lehet hogy szerdára... Ugyanis mi minden egyes méternek örültünk, amin sikerült feljebb küzdenünk magunkat. Közben próbálkozott egyet Pista megint a cirkával, amiből kötélszakadás lett 180 méteren, kicsit próbálkozott de nem tudott fennmaradni belőle. Felszálltak a többiek is így szép lassan gyülekeztünk, és indulás előtt még sikerült mindenkinek egy termikben lennie.
Aztán itt jön elő a gyenge idő, a tervezés hiánya, a ki-kihagyó felhők, az alacsony alap és még sorolhatnám minek a hátránya. Elindultunk délnek, de nem volt jó, elindultunk északnak, de az se volt fényes, aztán az egészből lett egy határozatlan bolyongás. Aztán amikor átlépte a felhőalap a bűvös 1000 métert, jött a Adri hólyagja és jelezte, hogy a repülésnek belátható időn belül véget vet :)

Megindultunk lassan a reptér felé, aztán a sorozatos kihagyások és méter alatti termikekben nem akartam a feszülő hólyagnak teret engedni :) A hazaérkezésünk mínuszos volt, én pedig nem 100 méteren szerettem volna ráébredni, hogy nem érünk haza, egy merülőzóna miatt, így beindítottuk a motort és hazahúzattuk magunkat.
Gyors gépmosás után, mivel a vasárnap még ennyi jót se ígért, ketten szétszedtük a gépet. Adri hazafelé kocsikázott mire a többiek is elkezdtek hazaszédelegni, nem sokról maradtunk le, mert közben egy cirrus leárnyékolta a környéket. Ebbe a napba sajnos csak ennyi fért bele és nem pont a legideálisabb volt a gépnek a környezet, mert kis emelések voltak amibe nem mindig fértünk bele, a nagy siklások meg kimaradtak. Lehetett volna jobb időjárás, de ma ennek kellett örülni!

Adri szemszögéből: https://glidingirl.blog.hu/2019/06/25/janus_cm_egy_uj_lehetoseg_kezdo_tavrepuloknek

https://www.onlinecontest.org/olc-3.0/gliding/flightinfo.html?dsId=7325291