2019-06-16 Bakota Árpád

Hát remélem túl vagyunk a nyár legmelegebb napján, mert ez már szinte elviselhetetlen volt...
Bakival gyorsan bekészülődtünk és már robogtunk is fel. Mivel a nagyvas akkor már vagy 10 perce tekert így nem volt kétséges, hogy mi is fent tudunk maradni. Mondjuk azzal a géppel, vagy inkább azzal a tapasztalattal, fent lehetett maradni minden időben, ugyanis Gulyás Gyuri vitte vele a Wizair-es csapatot.
Baki fogott is egy szép emelést de 400 környékére kifújt, ezért inkább egy közeli pamacs felé vettük az irányt, és becsuktuk a motort. Aztán irány a jó idő, keleti irányban. 80as körig toltuk minden lábremegés nélkül, amikor is átrepültünk egy nagyobb kékséget és láttuk, hogy a túloldala nem olyan jó, mint amiben idáig jöttünk. Hát irány hazafelé. Hajdúnánás környékén újabb almulás, ami már Lillát is 500ra tette. Visszafelé egy hatalmas összeállás árnyékolt le mindent, kelet felől és egy másik jött nyugatról. A felhők egyre jobban foszladoztak, míg a reptér mellett voltunk 1300-on.
Néztem a nyugatról jövő hatalmas felhőt, ami pár óra múlva be fogja takarni a repteret, maga előtt tolta a hideg levegőt, ami hatalmas ágaskodó felhőket eredményezett. Néztem a repteret és a felhőket, bennem volt a gondolat, hogy oké, kimegyünk oda, belemegyünk a merülő zónába, aztán ha nem találunk semmi emelést, akkor végig kell rongyolnunk megint a merülő részen és ez már több mint a mostani biztonsági magasság. Meg mi van ha esik, viharos lökések vannak, valami nagy merülőrészbe kerülünk? Aztán néztem a biztonságos repteret, magam előtt a fáradt Bakit, aki lehet nem pont ilyenre vágyik.
 
 
Aztán felizzott bennem a felismerés, hogy hát pont ilyenek miatt vettük ezt a gépet, hogy az ilyen necces helyzeteket nyugodtan be tudjuk vállalni! Tehát fogtam és megcéloztam a legfeketébb részt, ami vagy 200 méterre lelógott az egységes felhőalap alól.
Volt merülés, rázás, zakatolás, aztán meg megjött az emelés :) És nem is kellett mást csinálni csak tolni előre a botot. Fogtunk valami 3-4 métert, de a felhő szélén elkezdett egy tubás páracsomó kialakulni.
Odamentünk és szépen kiakadt a varió, Bakit megkérdeztem át akarja-e venni, de már fáradt volt, hagyta hogy élvezkedjek. Felértünk alapig, majd a felhő szélén tovább emelt, így szépen felvettük a felhő formáját és kerülgettük a szélét.
Mentünk felhőről felhőre majd, mikor megfordultunk kicsit szomorúan néztem vissza, mert kicsit már szétesett az út, a napsütötte részeken elhaló felhők tarkították az eget, ezeket vettük sorra, amíg el nem értük a hazaérési magasságot. Rá is tettünk, hogy esetleges északi nyújtás esetén legyen magasságunk, de a leárnyékolás már elindult szoboszló felé, így inkább elnyomtuk a magasságot.
Nagy élmény volt nekem, Baki csinált képeket és videót is, remélem visszaad egy kicsit belőle.
Jók ezek a necces idők, olyan dolgok sülhetnek ki belőle, amit nem is reméltünk...