2019-06-10 Keczán Attila

A szombati naphoz képest, a vasárnapok mindig kicsit csendesebbek, bár most a lelkes pilóták Kajó Gabi és Marci és Lilla adtak a hangulatnak. Azon tépelődtem kit is beszéljek le a saját gépes repülésről, hogy hátsó ülésből tudjak gyakorolni, amikor is megjelent Baki, hogy kiszellőzteti a minit, na hát le is csaptam rá egyből. Tartottam egy Önfelszállós gyorstalpalót és már rongyoltunk is felfelé. Két részre osztottuk a repülést, magasan Baki botolt, alacsonyan én. Aztán amikor Téglás közelében 500 alatt voltunk, Baki félve megérdezte: "és mi az a magasság ahol motort lehet még nyitni?" Na mondom micsoda hozzáállás ez? De csak elkapaszkodtunk... Hazajöttünk és csináltunk még 4 felszállást Bakinak, hogy a kötelező körök meglegyenek, aztán majd ha lesz ideje befejezzük a kiképzését.
 
Este már elkezdtem Ati puhítását, aki reggelre már pozitívan állt a Janus-hoz. Monori Gyurit is ette a kíváncsiság, ezért ő is csatlakozott a gyorstalpalóhoz és egy gyors körrel kezdtük vele, de mivel mindenhol emelt és kezdett beindulni az idő, hősiesen és szomorúan hátraarcot vezényelt és leszállt a reptéren, hogy mi tudjunk távra menni. Köszi Gyuri! 
Atival gyorsan összepakoltunk és a vizespalackok feltöltése után szárnyaltunk a magasba, persze pont egy almuló periódust sikerült elkapnunk, így Atinak volt ideje a gyenge termikeket kiköröznie, a Gyurival előtte végigrepült Tisza-tavi irány volt csak kialakulva így választás nélkül kezdhettünk neki a távnak. Kihagytak sorra a felhők, így a tavat  már 500 méter környékén értük el, néha kicsit feljebb kapaszkodtunk, de nem volt semmi határozott, mögöttünk viszont szépen fejlődtek a felhők. Levontuk a következtetést, megelőztük az időjárást, de már 500 alatt voltunk megint, és mindent megpróbáltunk a környéken. Akkor röffentsünk, kinéztük a terepet 400-on és Ati megkezdte a motorindítást, elsőre persze nem indult be, másodikra beröffent, de lefulladt, aztán kis szivatóval szépen fel is pörgött, a kinézett "terep" szélénél 3-4 méterre fel is ment a varió, tehát emelés is lett volna :) .De nem volt meg motorral fixen, meg a csukást se akartam kockáztatni alacsonyan így felmotoroztunk alapra és indultunk vissza. Ekkor kezdtek a többiek felkeveredni és Lilla akkor indult, amikor mi is visszaértünk a reptér 3km-ére és majdnem együtt startoltunk. Kajóék a Tisza tó felé szenvedtek, mi egy kicsit északias pályán kezdtük a második távunkat, Polgárig jutottunk, majd le Kabán túl, majd majdnem vissza megint Polgár.
Aztán jött az elkényelmesedett pilóták dilemmája hogy vajon hazajut-e innen, és hogy mennyire merjük nyomni? A szárny nagyon bogaras volt, végsiklási tapasztalatunk nulla, a colibri igaz mondta a távot, de az csak a lábremegéshez elég. Végül biztonságosan 400on megérkeztünk és tekerésztünk még kicsit.
Nekem nagy élmény volt mindhárom repülés, jó dolog látni, hogy hogyan reagálnak mások a gép minden rezdülésére, még ha nem is egyezik meg a véleményünk a helyzetről. Jó hogy ki lehet valakivel tárgyalni a helyzetet és megosztani a döntés súlyát, vagy nézni a másik a felhősort, hogy én arra mentem volna... :) 
Tanulságos volt! Remélem sok ilyen szép napot hoz még másoknak is a gép!
Gyenge-közepes időben is dobtunk egy 300-at, mondjuk 5 óra alatt. Lassan közelednek a leghosszabb napok és remélem a jó időjárások napja, így tuti pár 500 lesz a gépben.